1005795_295219430620737_1726436761_n.jpg1916.jpg3447_FranzJoseph_02.jpg431260_479056315474271_1012003578_n.jpg73675-A-Korona-es-a-relikviak-1-26-640x640-0.jpg798.jpg998721_487996424610226_1801094424_n.jpgDSC_0382.jpgDSC_2944_a.JPGIVKárolyZitakoronázás.jpgMaria_Theresa-coronation-1741-Pressburg-Hertz.jpgV._Ferdinánd_megkoronázása.JPGherma.jpgkiraly_kard.jpg

Történeti tanulmány 1840-ből: Érdem Koszorúk 

Az aranysarkantyús lovag a magyar királykoronázások után I. (Szent) István király kardjának érintésével felavatott lovagok megnevezése és rangja. Nem volt valódi lovagrend, tagsága nem járt semmilyen külön kiváltsággal, kötelességekkel és nem voltak rendi szabályaik sem. A felavatott lovagoknak azonban valószínűleg joguk volt a szertartás során a csizmájukra felcsatolt valódi aranysarkantyút viselni, amiről a nevüket kapták és a kalapjukon, a forgó alatt szintén kis aranysarkantyút hordtak. Rendjelük nem volt, bár ezt a felavatottak többször is kérelmezték. 1918-ban IV. Károly díszjelet adományozott az 1916-os budapesti koronázásán felavatott lovagoknak.


A lovagok avatásának szokása (talán magyar hatásra) megvolt a lengyel királykoronázásokon (1311 óta) és Csehországban is (legalább a 15. századtól). Az aranysarkantyús lovagok avatása a királykoronázás fényét volt hivatva emelni. Ezért nem alakították ki a rend szervezetét sem és csak a magyar történeti hagyományok részét képezte a koronázás szertartásrendjében, amikor a megkoronázott király első tette az arra alkalmas és/vagy kijelölt személyek lovaggá ütése volt. Itt az eredetileg teljesen egyházi szertartáshoz egy fontos világi elem járult. Az aktus rendje már a középkorban kialakult.
A források az Anjou-uralkodók idején említik először az aranysarkantyús lovagok avatását, de utalnak arra, hogy már az Árpád-házi királyok idején is része volt a ceremóniának. A sarkantyú mindig is a lovagság hatalmi szimbóluma volt és egyesek díszes kivitelű sarkantyúkat viseltek. A reprezentatív darabok aranyból is készülhettek. Nagy Lajos anyja, Erzsébet királyné búcsújárása során, 1343-as római bevonulásakor a díszkíséretében ötven aranysarkantyús vitéz is volt. V. László királyt Újlaki Miklós vajda avatta lovaggá 1440-es koronázásán.
A 15. században már rendszeres volt az aranysarkantyús lovagok avatása. Bonfini is megemlékezik róla, hogy Mátyás király koronázása alkalmából „többeket lovaggá ütött, s arany nyaklánccal vagy bíbor köpennyel ajándékozta meg őket.
Dózsa György a szendrői törökök közül párbajt vívott egy Ali nevűvel, akit meg is ölt, miután egy csapással vágta le páncélos jobb karját. Ezért a király Budán aranysarkantyús vitézzé ütötte, kardot, arany nyakláncot, bíborruhát, Belgrád és Temesvár között negyventelkes falut adományozott, és a címerébe karddal átütött emberi kart nyert. Eleinte nem kötötték ki előre, hogy kiket lehet lovaggá ütni. Miksa király 1563-as koronázásán avatták lovaggá a török elleni háborúkban kitűnt vitézeket: Thury Györgyöt, Székely Antalt, Gyulaffy Lászlót és Hennyey Miklóst.
1598-ban Mátyás főherceg avatta aranysarkantyús lovaggá Nádasdy Ferencet és Pálffy Miklóst a töröktől visszafoglalt Győrben. 1608-ban. II. Mátyás király koronázásakor avattak újabb lovagokat.
Basta generális címei között szerepelt az Eqves Avrat is. Később felhagytak a találomra elvégzett lovaggá avatással. Először az 1609. évi LXXIII tc. említi, hogy Aranysarkantyús vitézzé avatásért tizenkét forintot kell fizetni a kancelláriának. I. Lipót 9 éves fiát, Józsefet 1687-ben koronáztatta magyar királlyá. Mivel fiatalkorú volt, nem avathatott lovagokat, ezért Lipót először aranygyapjas lovaggá ütötte, letétette vele az aranygyapjas vitézek esküjét, és így lovagi értelemben joga lett lovagokat avatni.
A pozsonyi koronázásokon az aranysarkantyús vitézek felavatása a ferencesek templomában történt. Idővel a felavatottak nagy része az ország előkelő családjaiból került ki, de megtalálható volt köztük szinte minden társadalmi réteg tagja. A 19. század végétől az aranysarkantyús vitézzé avatandók személyére a miniszterelnök tett javaslatot.  III. Károly király koronázásán 6, Mária Teréziáén 44, II. Lipótén 33, V. Ferdinándén 27, I. Ferenc Józsefén pedig 28 vitézt avattak. 

1741. június 23: Mária Terézia aranysarkantyús vitézeket avat
 

1867. június 8: I. Ferenc József aranysarkantyús vitézeket avat